LEKVÁROK és a NAGY Ő. Avagy hogy találjam meg "az igazit"?

A lekvár kísérletként is ismert marketing tanulmány lényege, hogy ha túl sok választási lehetőséget kínálunk az embereknek, az valójában csökkenti a vásárlási hajlandóságukat. Sheena Iyengar és Mark Lepper 2000-es tanulmánya szerint egy piacon, ahol 24 különböző lekvárt kínáltak, sokan megálltak nézelődni, de alig vásároltak. Ezzel szemben, amikor csak 6 fajta lekvárt tettek ki, sokkal több ember döntött a vásárlás mellett. A kutatás arra világít rá, hogy a túlzott választék bénító hatású, csökkenti az elégedettséget és demotiválja a fogyasztót. Bár az emberek vonzónak találják a sok lehetőséget, valójában nehezebben döntenek, és kevésbé elégedettek a végső választásukkal.

Hasonló jelenség figyelhető meg a párkereső applikációk világában is, amire Paul C. Brunson a világ első számú házasságközvetítője, társkeresési szakembere is felhívja a figyelmet. A rengeteg potenciális partner között görgetve úgy érezhetjük, hogy mindig van egy „jobb” lehetőség, ezért kevésbé tudunk elköteleződni. A bőség zavara miatt sokan egyáltalán nem választanak, vagy ha mégis, hamar megbánják döntésüket, mert azt gondolják, hogy találhattak volna jobbat is. Tehát a kihívás az, hogy ma több választási lehetőségünk van, mint amennyi a nagyapáink idejében volt. Emiatt kevésbé vagyunk elégedettek a döntéseinkkel, mert úgy gondoljuk, hogy végtelen választási lehetőségünk van. A társkereső alkalmazások használata közben túl sok alternatíva kínálkozik, így ha 10 000 opcióból választunk egyet, annak kevesebb értéket tulajdonítunk, mintha 5 opcióból választottunk volna.

A bőség zavara mellett a párkeresési szorongást egyéb tényezők is megalapozzák:

L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus Közelebb Egymáshoz c. könyvében arról ír, hogy „Mindenkinek szorongást okoz a tündérmesék tévesen értelmezett üzenete, miszerint csak meg kell találnunk a megfelelő nőt, illetve férfit, hogy aztán boldogan élhessünk, míg meg nem halunk. Ne felejtsük, a mesékben a szerencsés királyfinak sok-sok próbát kell kiállnia és csatákat megvívnia, mielőtt elnyerné a fele királyságot és a királylány kezét. Meg kell küzdenie például a nála erősebbnek tűnő hétfejű sárkánnyal (szibolikusan saját negatív oldalaival, félelmeivel, szorongásaival).”

Ez is összecseng Paul C Brunson stratégiájával, aki arra kéri a párkereső ügyfeleit, hogy legalább három hónapig dolgozzanak magukon, mielőtt párkeresésbe fognak, vizsgálják meg (akár szakember segítségével) saját traumáikat, kötődési stílusukat, hogy kellő önismerettel indulhassanak útnak a társkeresés ösvényén.

Az önismeret fejlesztése persze nem csak a párkeresésnél fontos, hanem a kapcsolat további szakaszaiban is. Hogy ismét L. S. Erikát idézzem „a párok soha nem illenek össze tökéletesen egymáshoz, mint a puzzle darabjai, mert soha nem két félisten, nem két nagy Ő találkozik – még ha kezdetben, a szenvedélyes szerelem illúziókkal teli állapotában így érzik is.” „További, közös életük alakulása leginkább a két fél mély önismeretén, közös fejlődési motivációin, egymás kölcsönös megbecsülésén múlik.” „Napjainkban az örök tökéletesség illúziója is nehezíti a párválasztást. A média állandóan a Mr. és Mrs. Tökéletest közvetíti felénk: tökéletes idomokkal, potenciával, pompás otthonnal, a csodatévő gyógyír receptjével. Azt hisszük, mindez valódi, pedig igazából hatalmas a szakadék a médiában idealizáltan bemutatott élet és a valóság között. A párkapcsolati problémák zömét az okozza, hogy miközben ezeken az illúziókon szocializálódunk, egyre bizonytalanabbá és bizalmatlanabbá válunk. Egyre kevésbé merünk őszinték lenni, mert rettegünk a tökéletlenségtől, a visszautasítástól, a lelki fájdalomtól és a csalódástól. Mivel félelmünk nagyon erős, már eleve nehezen ismerkedünk, és persze az idealizált tökéletes társat sem találjuk."

Számtalan tényező befolyásolja párválasztás során viselkedésünket: kultúrális szokásaink, a fogyasztói társadalom berögzült működésmódjai, az időhiány, a vágyaink (listája), illúzióink, az önismeret szintje (ill. legtöbb esetben annak hiánya), érzelmi érettségünk (illetve személyiségfejlődési elakadásaink), tudattalanunk hatása, szülői minták... A párválasztás összetett folyamat. Azonban van néhány kulcsfontosságú dolog, ami segíthet megtalálni a hozzánk illő társat:

• Önismeret fejlesztése – Ha tisztában vagyunk az értékeinkkel, igényeinkkel és az elakadásainkkal (!!!), könnyebben felismerjük, ki illik hozzánk, és elkerüljük a korábbi mintázatok ismétlését.

• Érzelmi stabilitás és önelfogadás – Amikor saját magunkkal "jól vagyunk", kevésbé keresünk másokban „megoldást” a hiányérzeteinkre. Egy stabil önértékelésű ember kiegyensúlyozottabb kapcsolatokat épít.

• Tudatos párválasztás – Nem csak a kémia számít! Fontos a közös értékrend, az életcélok összehangolása és a kommunikációs kompatibilitás.

• Nyitottság és önazonosság – Ha maszkok mögé rejtőzünk vagy túlidealizálunk egy kapcsolatot, az hosszú távon csalódáshoz vezethet. Érdemes valódi önmagunkat adni és az őszinte kapcsolódásra törekedni.

• Türelem és tapasztalatszerzés – Nem kell siettetni a dolgokat. A tapasztalatok és a megélt kapcsolatok segítenek tisztábban látni, hogy mit szeretnénk és mit nem.

Gondolkodj el: Mennyire ismered saját igényeidet egy kapcsolatban? Milyen mintákat hozol magaddal, és ezek hogyan befolyásolják a választásaidat?

L. S. Erika klinikai szakpszichológus szerint "Nem létezik tökéletes férfi, se tökéletes nő, aki kifogástalanul megfelelne elvárásainknak, mindig mély együttérzéssel fordulna felénk, és minden gyermekkorból hozott, hiányzó igényünket kielégítené. Ha ezt elfogadjuk, és a reménytelen vágyakozás helyett reálisak maradunk, mélységesen tiszteljük a másik nemet, kapcsolatunk kezdetétől kölcsönösen erősítjük egymást, és éreztetjük társunkkal a megbecsülésünket, akkor sokáig és viszonylagos harmóniában tudunk együtt élni."

#Párkapcsolat